Vác

Vácnál, hol a Duna túljut a Börzsöny és a Cserhát hegységen, és a folyóhoz lefutó dombok lábánál átkelésre is mód nyílik, kilenc évszázaddal ezelőtt város született.

Korábban e vidék honfoglalók fejedelmi szálláshelye volt, majd első szent királyunk, István elhatározásából püspökség alakult itt. A püspökvár védelmében magyar és német város született, melynek polgárai élénk kereskedelmi és kézműves központot, jeles papjai messzire ható szellemi és művészeti centrumot teremtettek.

A polgárházakkal, templomokkal és kolostorokkal ékes város a törökök megjelenéséig virágzott. Nyomukban az ostromlóktól, tűz-vészektől szinte teljesen elpusztított, elhagyatott és kifosztott város fogadta szabadítóit (1686) XVIII. század az újjászületésé: a visszatérők, a telepesek és a mecénás püspökök barokk várost teremtettek a romokból.

Vác mindig is a nagy szellemi központok - Buda, Visegrád, Esztergom és Pest - vonzásában élt, de megőrizte egyéniségét. Építészeti egyéniségét is, mely a kisvárosi és a nagylélegzetű barokk művek sajátos együttlétéből fakad, melyben a Dunára táruló képben, a vízparti városrészek, Tabán és Burgundia apró házai felett a Székesegyház kupolája, a szerzetesi templomok tornyai uralkodnak.

A Március 15. téren, hol együtt élvezhetők a polgárok egyszerűbb házai a Városházával és az irgalmas ispotállyal, velük szemben pedig a középkori maradványokat is láttató régebbi püspöki palotával, a későbbi Siketnéma Intézettel. A főtér egyik gyöngyszeme a domonkos templom, melynek egykori kriptája a polgárság és a papság temetkezőhelyeként szolgált 1731 és 1808 között, majd elfalazták és feledésbe merült. A templom felújítási munkálatai során került elő a kripta lejárata 1994-ben, és szükségessé vált a temetkezőhely kiürítése, átalakítása. A kripta különleges klimatikus körülményei között a koporsókban természetes módon mumifikálódtak a tetemek, meglepő épségben maradtak fenn a koporsók, viseletek, temetkezési kellékek. A jelentős művelődéstörténeti értékű lelet együttest a múzeumi munkacsoport tárta fel 1994-95-ben.

Egészen más arca van az egyházi központnak, melyet a párizsi indíttatású forradalmi építészet nálunk egyedülálló épülete, Isidore Canevale műve, a székesegyház ural, és elegáns főhomlokzata mögött F. A Maulbertsch képei élvezhetők. Egy harmadik látvány az érett barokk szobrászat mesterműve, a Szentháromság oszlop, vagy a város déli részén, a Gombás-patak hídján álló szentek alakjai, és nem utolsósorban a Felsőváros végén, Mária Terézia fogadására emelt diadalív 1864-ből. A régi és az új jól megfér egy-más mellett, hisz Vác iskolaváros is, vonzáskörzetének szellemi, kereskedelmi központja. Kitűnő közlekedése, vendégszerető közönsége okán gyarapodik a város idegenforgalmi szerepe is ami köszönhető barokk műemlékeinek is.

Vác egyik különlegessége a 2005-ben felújított zsinagóga épülete, mely Abbis Cacciari olasz származású építőmester 1864-ben felavatott, romantikus stílusú műve.

A Vörösház 1731-ben készült, barokk stílusú műemlék jellegű épület. Több mint két évszázadon át a püspökség mezőgazdasági épülete volt, feltűnő vörös színe az itt dolgozó nápolyi kőművesek munkájának eredménye. A Rókus kápolna környezetében a múlt század elejéig temető volt, ahol az 1740. évi pestisjárvány áldozatai nyugodtak. A járvány elmúltával Althann Mihály Károly támogatásával jórészt közadakozásból építették Szent Rókus tiszteletére a karéjos alaprajzú kápolnát.

Forrás: http://www.utazzitthon.hu/vac.html